Gondolatvilág

Néhány szó a szereplőkről, a fejlődésről

Ezekben a történetekben karakterek vannak, nem jók és rosszak, nem hősök és gonoszok. Mindenki egy külön jellem, ami csiszolódik a tapasztalatok által. Nem dolgozom klasszikus negatív szereplőkkel, nincs fő gonosz, aki beárnyékolná a mindennapokat. Egy negatív erő meghúzódik a háttérben, mélyen, de ez nem a tanoncok problémája, hanem a mögöttes történeté, része a felnőtté válásnak és bizonyos szereplőknél a végső kiteljesedésnek.

A gyerekek nem váltják meg a világot, nem önállósulnak a körülöttük lévő felnőtt közösségtől, igenis kérnek és kapnak is segítséget a felnőttektől. Egészen a végső próbatételig, ami egy korszak végét jelenti. és egyben egy új kezdetét. Tisztelet és bizalom lengi be a kapcsolatokat, tanítóik és szüleik példát mutatnak, segítenek nekik. A felnőttek értékeket igyekeznek közvetíteni számukra és nem vonulnak a háttérbe.

Ezekben a történetekben karakterek vannak, nem jók és rosszak, nem hősök és gonoszok. Mindenki egy külön jellem, ami csiszolódik a tapasztalatok által. Nem dolgozom klasszikus negatív szereplőkkel, nincs fő gonosz, aki beárnyékolná a mindennapokat. Egy negatív erő meghúzódik a háttérben, mélyen, de ez nem a tanoncok problémája, hanem a mögöttes történeté, része a felnőtté válásnak és bizonyos szereplőknél a végső kiteljesedésnek.

A gyerekek nem váltják meg a világot, nem önállósulnak a körülöttük lévő felnőtt közösségtől, igenis kérnek és kapnak is segítséget a felnőttektől. Egészen a végső próbatételig, ami egy korszak végét jelenti. és egyben egy új kezdetét. Tisztelet és bizalom lengi be a kapcsolatokat, tanítóik és szüleik példát mutatnak, segítenek nekik. A felnőttek értékeket igyekeznek közvetíteni számukra és nem vonulnak a háttérbe.

Minden szereplőben meg van a lehetőség jó és rossz cselekedetekre, döntésekre, és a változás képességére is. Megértik a világot, ami körülöttük van és képesek kritikával tekinteni önmagukra. Ha kell, akkor a felnőttek iránymutatásával.

A gyerekek nem váltják meg a világot, nem önállósulnak a körülöttük lévő felnőtt közösségtől, igenis kérnek és kapnak is segítséget a felnőttektől. Egészen a végső próbatételig, ami egy korszak végét jelenti. és egyben egy új kezdetét. Tisztelet és bizalom lengi be a kapcsolatokat, tanítóik és szüleik példát mutatnak, segítenek nekik. A felnőttek értékeket igyekeznek közvetíteni számukra és nem vonulnak a háttérbe.

Nincsenek klikkek, nincs folytonos versengés és gyűlölködés a szereplők közt. Természetes, hogy néha úgymond elővesznek valakit, de ez inkább adott hozzáállás és cselekedet kérdése. A tanulócsoport sokkal inkább egymás támogatására épül, céljuk a fejlődés. Bármilyen versenyben vagy feladatban meg van a lehetősége mindenkinek arra, hogy nyerjen, arra, hogy kiemelkedjen. Sokszor a legjobb tanoncok helyet hagynak a többieknek is.

A gyerekek mindegyike keményen megdolgozik sikereiért, bármilyen tehetsége is legyen, s mind megküzdenek saját akadályaikkal, mind élnek meg kudarcokat, csalódást. Minden történetben fejlődnek, minden történet közvetít valamit, oktató jellegű és tanulságos.

A gyerekek nem váltják meg a világot, nem önállósulnak a körülöttük lévő felnőtt közösségtől, igenis kérnek és kapnak is segítséget a felnőttektől. Egészen a végső próbatételig, ami egy korszak végét jelenti. és egyben egy új kezdetét. Tisztelet és bizalom lengi be a kapcsolatokat, tanítóik és szüleik példát mutatnak, segítenek nekik. A felnőttek értékeket igyekeznek közvetíteni számukra és nem vonulnak a háttérbe.

A gyerekek egy fejlődésen mennek keresztül mind képességeikben, mind kapcsolataikban, mind önismeretükben. Ezzel együtt vállalnak egyre nagyobb felelősséget és válnak képessé egyre komolyabb feladatok elvégzésére. Lassan rákapcsolódnak a felnőttek világára is. Ergo: felnőnek.

Az Interaktív Kalandokban az olvasó is eldöntheti, hogy hogyan viselkedik, kiket követ, mit tesz. Döntéseinek következményeit is megismeri. Láthatja, hogy van választása adott helyzetben és, hogy nem feltétlen kifizetődő a rosszaság.

Néhány gondolat a könyv mondanivalójáról

Azt akartuk, hogy a fiatalok sajátjuknak érezhessék az egész történet. A legszemélyesebb rész az a bizonyos interaktív fejezet, a mikor az olvasó maga is belecsöppen a varázsvilágba és a szereplők között lehetősége van döntést hozni, megszólalni, véleményt alkotni. Tévedhet rossz és jó útra is, mindegyiknek meg van a maga hozadéka, tanulsága. Talán ezekben a fejezetekben az a legértékesebb, hogy valóban elgondolkodhat azon, hogy megtesz-e valamit vagy sem, érdemes-e követni másokat a rosszba. Nem csak kívülről szemlél, hanem valóban átérezheti tettei következményeit.

A kis boszik naplóbejegyzéseit pedig azért találtam ki, hogy érzékeltessem, hogy nem biztos, hogy az embereknek olyan érzései és gondolatai vannak, amit ki is mutatnak. Az érzelmi intelligenciára nevelés része, hogy ne ítéljük el egymást, hisz nem tudhatjuk, hogy a másik hogyan érez, mit gondol, hogyan él meg dolgokat, és mit élt meg ez idáig. Ezek a rövid szövegek, amik segítenek közelebb kerülni gondolatvilágukhoz, kifejezett és rejtett érzelmeikhez, talán segítenek egymás megértésében is. Szerettem volna, ha egy bizonyos érzékenységet közvetít, valamint felelősség tudatot, a képességet a másik megértésére és tiszteletére, valamint az élővilág szeretetét.

Lépten-nyomon belefutunk tanulságokba, az emberi értékek fontosságába és az egyének fejlődésre való képességébe. Minden karakternek lehetősége van arra, hogy kibontakozzon, változzon, fejlődjön. Mindenki képes jót és rosszat is tenni, sikereket elérni és hibázni. Az teszi az egyént különbbé, hogy ezeket hogyan dolgozza fel, hogyan éli meg.

Magam részéről nem szeretem azokat a történeteket, amik egy gonosz erő köré épülnek, nem szimpatizálok azoknak a karaktereknek a megjelenítésével, akik abban lelik örömük, hogy másokat bánthatnak - gyakorlatilag következmény nélkül -, egy helytelen magatartásformát közvetítve. Viszont együtt érzek a kevésbé sikeresekkel, hisz ők is értékes emberek, akiknek az önbecsülése ugyanolyan fontos. Ők is megteszik, ami tőlük telik, rájuk is büszkének kell lenni, és támogatni őket életútjukon. Hiszem, hogy mindenki képes kibontakozni és megtalálni a számítását az életben. Ezt a hitet szeretném átadni.

Nem szeretem a kiválasztott főszereplők mindenhatóságát, tejhatalmát sem, nem tartom jó példának, hogy van egy, akinek mindig minden sikerül, bármi is történjen, akár valós energia befektetés nélkül is. Itt mindenki egyenlő, még az egyenlőbb szereplő is! Mert hiszem, hogy mindenki képes változni, mindenki képes sikereket elérni az életében. Nem azzal kell véleményem szerint az ifjúságnak azonosulni, hogy minimális ráfordítással képesek vagyunk érvényesülni a világban, hanem azzal, hogy igenis, meg kell dolgozni az életben a sikerekért és értékelni kell az eredményeinket. Hálával kell lenni azért, amire képesek vagyunk, amit önerőnkből vagy szüleink, oktatóink segítségével képesek vagyunk véghez vinni. Ezekben a könyvekben a tanoncok számíthatnak szüleikre és tanítóikra, akkor is, amikor segítségre szorulnak és akkor is, amikor nevelésre. A felnőttek miközben hagyják, hogy a gyerekek kibontakozzanak, a saját útjukat járják, mégsem hagyják őket magukra. Ellátják őket hasznos információkkal, támogatják őket azon a hosszú úton, aminek első lépcsőfokával, a kezdetével ismerkedünk meg a Boszorkalandok sorozat első kötetében.

Tenni kell önmagunkért, hogy értékes jövőt építsünk.